Gyertyános Zoltán építész pályamunkája a dél koreai Geumang Természet Művészeti fesztiválra


2017 december 6, szerda

Természet – Személyes tér – Hajlék” címmel meghirdetett Geumang Természet Művészeti Biennálé felhívása kollégánkat Gyertyános Zoltán építészt is megihlette. A pályázati mű az Isten tenyerén elnevezést kapta, amelyben a koncepció a szkíta hun-magyar kontinuitás örökségén alapul.
Gratulálunk!!

Az Isten tenyerén…

A hajlék, az Univerzum- és az Ember közötti kapcsolat alfája és ómegája.

Az emberiség oly régóta, és oly elszántan kísérletezik önmaga felsőbbrendűségének bizonyításával, hogy már fel sem tűnik, hogy az űrkutatás fejlődése, az internet elterjedése, és még sok más a hadiiparnak köszönheti létét. Mérhetetlen energiát fektetünk mindenbe. Tudatosan-tudattalanul magabiztosan törünk saját magunk elpusztítására.

A felsőbbrendű gőg az egeket ostromolja.

De mi lenne, ha a földi élet lehetőségeinek a kutatására is a fentiekhez hasonló erőfeszítéseket tennénk. Sokan úgy gondolják, hogy az ember végérvényesen elrontotta földi létét, és nincs visszaút a végső pusztás felé vezető úton.

De jönnek a természet-művészek, akik önmaguk befelé történő fejlesztésében látják lét értelmét. Nem aktivisták. Nem ideológiai alapon hozzák létre műveiket. Nem hirdetik fennen, hogy náluk van a bölcsek köve.

A természet-művészek a legősibb jól bevált úton járnak. A mintaadás felelőssége, és követhetősége szép reményekkel teli utat mutat annak, aki azonosulni tud és akar.

Az univerzum szerves részeként megélt élet is az egeket ostromolja.

A természet-művészeti attitűd megmentheti az emberiséget a végső pusztulástól, vagy legalább segíthet az összeomlás utáni újrakezdésben.

Pap Gábor művészettörténésszel szólva: Az univerzum emberléptékű, mint ahogy az ember univerzumléptékű.

Építészként régóta foglalkoztat a földi élet és az ember földi nézőpontjából látható univerzum összefüggéseinek vizsgálata.

A felhívásra reagálva született meg a gondolat, hogy élhetnénk újra Isten tenyerén, mint az úgynevezett aranykorban. Járhatnánk az íj és nyíl ösvényén, és állandó kapcsolatban lehetnénk a Teremtővel.

Megélhetnénk a legmagasabb szellemi szinten, hogy egy közösség hasznos tagjai vagyunk, és fontos részei vagyunk az univerzumnak, miközben magunk is hozzájárulunk az univerzum harmonikus rendezett működéséhez.

Gyertyános Zoltán

Budapest, 2017.11.29.

Vissza